Felemás érzéseim vannak, mert csapatkapitányként vezethettem ki a Genket a Chelsea stadionjában egy Bajnokok Ligája-meccsen, viszont kaptunk egy ötöst.

Lehetne kifogásokat keresni, hogy mennyi sérültünk van, ezért foghíjas és teljesen felforgatott volt a csapatunk, de ez a Chelsea teljesen más súlycsoport, az első pillanattól kezdve éreztük, hogy azt csinálnak velünk, amit akarnak. Ez a csapat a végső győzelmere is esélyes, nekünk pedig már az is hatalmas bravúr, hogy bejutottunk a BL-be.

A sok sérült miatt ismét középhátvéd voltam, de nem mondhatom, hogy jól éreztem magam ezen a poszton, amikor olyan csatárokat kellett volna megállítanom, mint Torres vagy Anelka. De egyébként nemcsak abban fantasztikus ez a Chelsea, hogy a játékosai egytől egyig világklasszisok, gyorsabbak, erősebbek és magasabbra ugranak, mint mi, hanem csapatként is hihetetlenül jól működnek, lehetett látni, hogy minden egyes megmozdulásuk, passzuk, beindulásuk tudatos, begyakorolt figura, belülről is öröm volt nézni a Chelsea játékát.

Ha teljes csapattal álltunk volna ki, mint például a Valencia elleni 0-0 alkalmával, akkor biztos, hogy nehezebb dolga lett volna a Chelsea-nek, de nem mondom, hogy akkor más eredmény születik.

Viszont nincs időnk sokat rágódni a meccsen, hiszen szombaton már bajnokink lesz, remélem, hogy felépül egy-két játékosunk, nem kell ismét középső védőt játszanom és visszatérhetek az eredeti posztomra.